Az első szótaggal nincs probléma. A másodikat már hallottam G-vel, H-val és DZS-vel is.
Last edited by a moderator:
Sargentini kiejtése
- Thread starter franknagy
- Start date
A zavart gondolom az okozza az erőben, hogy a hölgy olasz családnévvel rendelkező holland. A "dzs" az olaszos kiejtés lenne, a "g" a magyaros, a "h"-val pedig a holland " krákogós" /ɣ/ hangot próbálják meg imitálni? Persze úgy kéne kiejteni, ahogy ő maga is használja (nem tudom, hogy hogyan, meg kell kérdezni őt...).
A poszt többi része... WTF?
A poszt többi része... WTF?
Ez a jelenség engem is idegesít, de főleg az, amit okának vélek: a hivatalos tv, rádió bemondók valószínűleg semmilyen instrukciót nem kapnak a helyes kiejtésre vonatkozólag. Ennek okára ne térjünk ki itt, mert (sajnos) nem nyelvi probléma.
P.S. Frank, nem láttam kérdést az eredeti hozzászólásodban. A gondolatolvasást kár lenne másoktól elvárni.
P.S. Frank, nem láttam kérdést az eredeti hozzászólásodban. A gondolatolvasást kár lenne másoktól elvárni.
Last edited:
Azt hiszem, ez egy örök probléma .... Ha pl. egy francia elnököt Sarkozynek hívnak, vagy egy USA-beli várost San Diegonak, akkor mindig probléma lesz a kiejtésük .... Nekem személyszerint nehezemre esik a [sarko'zi] vagy a [sen'diegou] kiejtés ... A Brzezinskit is spontán lengyelül ejtem (nem is tudom, hogy kell "amerikaiul" ...).
Ad absurdum: ha egy amerikait Kovács-nak vagy Szűcs-nek hívnak, akkor ezeket koveks-nek és sjuks-nek kell kiejteni? ...
Nem ellenkezem, csak saját magamból kiindulva érzékelem a problémát ...
Ad absurdum: ha egy amerikait Kovács-nak vagy Szűcs-nek hívnak, akkor ezeket koveks-nek és sjuks-nek kell kiejteni? ...
Nem ellenkezem, csak saját magamból kiindulva érzékelem a problémát ...
Szerintem egy név "forrásnyelvét" anyanyelvként beszélő ember mindig fenntarthatja magának a jogot, hogy az "eredeti" kiejtést használja, még akkor is, ha a név viselője már nem így ejti. Ha magyarul beszélek, én is mindig "sárközy"-t mondok, de ha angolul (pl. franciákkal), akkor nem.
A "Kovács" amerikai kiejtését is csak angol beszédben használnám, hogy megértsenek.
A saját vezetéknevem is máskeppen ejtendő magyarul és csehül, soha senkit sem kényszerítettem, és nem is kényszerítnék itt, hogy magyarosan ejtsék a nevem, és én se ejtettem soha magyarul a nevem itt. Minek a bonyodalom?
Értelmes ember integrálódik az új környezetébe és úgy ejti, ahogy a többiek.
Ez a könnyebb eset, Encolpius.
Nekem bonyolultabb volt, mert x országban én y nemzetiségű voltam, de z családnévvel (a férjem után, aki mellesleg nem is beszéli a z nyelvet, hanem egy a-t, mondjuk).
Egyébként a fenti kérdésre visszatérve én igazából nem bonyolítanám nagyon. Pontosan mivel pl. az angolul beszélők a Kovács nevet úgy ejtenék, ahogy (tudják), mi meg úgy ejthetjük ezt az egyébként világszinten ismeretlen nevet, ahogy nekünk kényelmes és egyszerűbb. (G-vel.)
Nekem bonyolultabb volt, mert x országban én y nemzetiségű voltam, de z családnévvel (a férjem után, aki mellesleg nem is beszéli a z nyelvet, hanem egy a-t, mondjuk).
Egyébként a fenti kérdésre visszatérve én igazából nem bonyolítanám nagyon. Pontosan mivel pl. az angolul beszélők a Kovács nevet úgy ejtenék, ahogy (tudják), mi meg úgy ejthetjük ezt az egyébként világszinten ismeretlen nevet, ahogy nekünk kényelmes és egyszerűbb. (G-vel.)
Időközben egy holland anyanyelvű fórumtársunk egy másik topikban átírta fonetikusan a név helyi kiejtését, íme:
[jydɪt sɑɻχɛntini]
Tehát ha az autentikus kiejtésre törekszünk, a keresztnevet is hollandosan kellene ejtenünk: "Jüdit"
[jydɪt sɑɻχɛntini]
Tehát ha az autentikus kiejtésre törekszünk, a keresztnevet is hollandosan kellene ejtenünk: "Jüdit"
Ez elég meglepő, mert egy októberi, holland nyelvű videóban ő maga a hollandos kiejtési változattal mutatkozik be, azaz kemény, reszelős "h"-val.
Lehet, hogy azóta tért vissza a családi gyökerekhez, és egyben az olaszos "dzs"-hez?
Lehet, hogy azóta tért vissza a családi gyökerekhez, és egyben az olaszos "dzs"-hez?
Egy gondolat, ami nem kimondottan nyelvi kérdés.
Ha valaki "büszke" az eredetére, az talán igyekszik a saját nevét lehetőleg "eredetiül" kiejteni. Például egy Pallavicini őrgróf (olasz arisztokrata család Magyarországon letelepedett sarja) lehet, hogy bemutatkozáskor az utolsó előtti szótagra teszi a hangsúlyt és az "a" magánhogzót nem ejti "magyarosan", hanem rövid á-ként.
Más kérdés a praktikus szempont vagyis az érthetőség. Egy személyes tapasztalatom: olasz barátaim (nem csak ők) Kassa város nevét a szlovák Košice alakjában ismerik, de nem kosice-nek ejtik, hanem k.b. kózicse-nek. Ez érthető, de ha olaszokkal beszék, akkor spontán én is kózicse-t mondok ...
Ha valaki "büszke" az eredetére, az talán igyekszik a saját nevét lehetőleg "eredetiül" kiejteni. Például egy Pallavicini őrgróf (olasz arisztokrata család Magyarországon letelepedett sarja) lehet, hogy bemutatkozáskor az utolsó előtti szótagra teszi a hangsúlyt és az "a" magánhogzót nem ejti "magyarosan", hanem rövid á-ként.
Más kérdés a praktikus szempont vagyis az érthetőség. Egy személyes tapasztalatom: olasz barátaim (nem csak ők) Kassa város nevét a szlovák Košice alakjában ismerik, de nem kosice-nek ejtik, hanem k.b. kózicse-nek. Ez érthető, de ha olaszokkal beszék, akkor spontán én is kózicse-t mondok ...